Csak sodródunk
középiskola
Játékszabály
Minden játékos kap két lapot (legyen piros és kék). Megkérjük őket, hogy csukják be a szemüket. Akit a játékvezető megérint, az a két lap közül a kék lapot rejtse el a tenyerében, a másikat pedig tegye a zsebébe. Akit nem érint meg, az a piros lapot kell a tenyerébe rejtse és a kéket a zsebébe tegye. A játékvezető a játékosok felét érinti meg, hogy kiindulásként ugyanannyi kék és piros karton legyen a kezekben. Ezután a játékosok elkezdenek mozogni a térben és tapsra mindenki választ magának egy párt. (Ha páratlanul vannak, akkor a játékvezető is beáll a játékba.) A pár egyik tagja elkéri a másiktól a lapot, így nála már két lap van. A háta mögött megkeveri a lapokat, majd a a két tenyerébe egy-egy lapot rejtve megmutatja azt a társának. A társ választ egy kezet így egy lapot is. Legyen ez most a kék. Így mind a két játékos színe a kék lett, a piros kártyát a zsebükbe teszik, a tenyerükbe mindketten a kéket rejtik. A játék mozgással és egy új pár választásával folytatódik. 2-4 körönként a játékvezető megállítja a játékot, és arra kéri a játékosokat, hogy csukják be a szemüket, majd a kék lapot a kezükben tartók emeljék fel a kezüket. A játékvezető egy papírra lejegyzi ezt a számot. Ha mindenki kezében azonos színű lap van, akkor a a játék véget ért. Érdemes ezek után megmutatni, hogy hogyan változott az egyes lapok száma az idő folyamán. Például rajzolhatunk egy ábrát ezekkel az adatokkal. Érdemes lejátszani a játékot többször is, ezzel megmutatható, hogy a véletlen hatások miatt egyszer az egyik, más esetben a másik szín fog eltűnni. Az is változni fog, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy az egyik szín eltűnjön. Érdemes a játékot úgy is lejátszani, hogy a csoportból több kisebb csoportot alakítunk. Így érzékelhető lesz, hogy minél kisebb a populáció, annál gyorsabb a génvesztés. A kék és piros színpárok helyett használhatunk különböző formájú lapocskákat (kör, négyzet) vagy lehetnek a lapokon különböző szavak is (rózsa, tulipán).
Biológiai Háttér
A genetikai sodródás jelenségének a lényege, hogy ha két allél azonos rátermettséget biztosít a hordozójának, akkor ezek az allélok véletlenszerűen kerülnek a következő generációba, (esetünkben az egyik kézben lévő szín választása). Mivel a populáció mérete véges, a véletlenszerű válogatás eredménye az lesz, hogy előbb vagy utóbb az egyik génváltozat eltűnik a populációból.