Játékok

Ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát folyamatos befektetéseket kell végrehajtani, de lesz-e elég befektető, ha a siker vagy a kudarc mindenkit egyformán érint?

Madarak vagyunk az őszi erdőben. Ehetünk galagonyát vagy kökényt is, bár a galagonya táplálóbb. Ám, ha mindenki galagonyát eszik nekünk kevés marad. Akkor most galagonyát együnk vagy kökényt?

A játékosok ötletei mint genetikai variánsok versenyeznek, és ha elég sokáig játszunk, a szelekció hatására egyes variánsok eltűnnek, mások elszaporodnak.

Eljátsszuk, hogy tűnnek el egyes gének a populációból pusztán a véletlen hatások miatt. Megmutatjuk, hogy minél kisebb a populáció, annál gyorsabb a génvesztés.

A paraziták megfertőzik a gazdákat, de nem mindegy, hogy milyen géneket hordoz a gazda, és milyen géneket hordoz a parazita. Menekül a gazda, de utolérik. De, ha szerencséje van, újra egérutat nyer, de csak egy időre.

Egy játékos húz egy kártyát, és a felső szót kell elmagyaráznia anélkül, hogy a kártyán szereplő tiltott szavakat a magyarázat közben kimondaná.

A városunkban szörnyű új vírus jelent meg, amely a hordozójának gondolkodását, viselkedését is megváltoztatja. Aki megfertőződik, az onnantól minden igyekezetével azon van, hogy másokat is megfertőzzön. Az egészséges polgárok ezért éjt nappallá téve azon fáradoznak, hogy együtt megfékezzék a fertőzést, és minden beteget kórházba juttassanak.

Ebben a játékban madarakat játszunk el, akik gyönyörű énekükkel és/vagy díszes tollazatukkal próbálják meghódítani a kiszemelt madárpartnereket. A probléma csak az, hogy minél díszesebb az ének és a tollazat, annál kevesebb energiánk marad utódgondozásra. Mit tegyünk, hogy a legnagyobb sikert érjük el?

A játékosok egyik fele a pulzus lassításáért, a másik fele a serkentéséért felelős, szimbolizálva a paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer működését. A két csapat együtt dolgozik, közös céljuk, hogy a játék végéig az élettel összeegyeztethető tartományban tartsák a játékbeli pulzust.